Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(hirtelen elhallgat mondat közben. Sóhajt, megdörzaöli az arcát)

Nem gondolod, hogy túlságosan belemerültem az emlékezésbe? (gúnyosan) Úgy látom, téged is magammal sodortalak. Túl messzire mentünk vissza, Ádámhoz és Évához.

NŐ (egyszerűen) Hát persze. Szamár vagy.

(a FÉRFI szinte gyűlölködve néz rá. Hunyorog, öklét a szeméhez szorítja)

FÉRFI Nem akarlak látni sem téged, sem Szvetkát! Torkig vagyok mindkettőtökkel. Nem kell senki. . . kimerültem, halálra gyötörtök. . . Hát emberek

vagytok ti?

NŐ (zavartan) Vegyél ki szabadságot»utazz el valahova. . .

*

FÉRFI le akarsz rázni? Ne félj, nem foglak zavarni. Téged semmi sem tud megzavarni.

(a FÉRFI fel-alá járkál a szobában)

NŐ Szeretnélek megkérni valamire, de csak akkor,

ha nem haragszol meg érte. Rendben van?

FÉRFI (megáll) Mit akarsz még tőlem?

NŐ Add vissza a lakáskulcsot.

FÉRFI (vállat von) Kérlek, (az asztal sai’kára teszi a

kulcscsomót) Magamtól is. • • Azt hiszed, kellemes volna betoppanni és itt találni. • . De azért legyetek óvatosak,egyelőre gyerek van a háznál, ugyebár. . .

NŐ Nem szégyelled magad? •

FÉRFI Miért?

63