Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI Hány éjszakát végigbeszélgettünk! Nem tudtunk

betelni egymás szavával. És mind végig suttogtunk. És milyen könnyű volt neked ajándékot venni, istenem! Hiszen semmid sem volt.

NŐ (szintén az emlékek hatása alá kerül) Emlékszel

az első születésnapomra? Semmi pénzünk nem volt.

És te elvittél egy ékszerboltba. Emlékszel?

FÉRFI (őszintén) Nagyon is emlékszem.

NŐ Azt mondtad, válasszam ki a legszebb gyűrűt.

Nekem ajándékozod - gondolatban!

FÉRFI (nevetve) Te meg a pultnál olyan zavarba jöttél,

hogy fülig pirultál. De azért kiválasztottál egy gyűrűt. A legolcsóbbat.

NŐ (mentegetőzve) Nem az ára miatt. Megtetszett a

köve: füsttopázvolt.

FÉRFI És ünnepnek tartottuk, ha moziba mehettünk.

(ismét a NŐ vállára teszi a kezét. A NŐ nem veszi észre)

NŐ Duszja nénire hagytuk Gyimkát. Azt mondta, szereti hallgatni a gyermekszuszogást. Gyimka valóban nagyon aranyosan szuszogott.

FÉRFI Hiába is akarnám, ezt nem lehet elfelejteni.

NŐ Persze, hogy nem. Hát arra emlékszel, amikor

Gyimka megbetegedett a gyermeküdülőben? Elmentünk meglátogatni, és olyan vékony volt a kis nyaka mint a gólyáé.

FÉRFI És amikor sezlont vettünk?. . . Csikós huzat,

négy faragott láb.

61