Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

És hol fog aludni? Az öreg dolgozószobájában? Vagy Nataskával együtt? A hajaababákkal, plüaa játékállatokkal telezsúfolt piciny gyerekszobában?. • . Erre mondják, hogy "finita la Commedia"! Kérhetem a munkakönyvemét, ezek után nem maradhatok a Borjú mellett. Otthon kész pokol lesz az életem. Mehetek albérletbe valami vénasazonyhoz. El kell tartanom Gyimkát, ráadásul fizethetem a tartáadijat Nataskáért. . . Hát ezért voltál annak idején olyan nagylelkű,

ezért engedtél át Szvetkának, Tudtad,hogy nem örökre. A .hatalmadban vagyok, ha akarod, mindent visazafordíthatsz. Visszahúzol, mint a cémaszálra fűzött bogarat. Csak ideig-óráig

eresztettél hosszú kötélre. . . (Hirtelen megáll) Vagy lehet, hogy igazad van?. . • Nagy dolog a női ösztön, az egégz világ leborul élőt' te. Te már akkor jobban ismertél, mint én magamat? Megérezted, hogy eljön a pillanat, és tessék. . . Itt vagyok megint. Visszajöttem! Sejtetted, hogy nem tudlak magadra hagyni Gyimkával, nem fogom elnézni, hogy kihasználjon, gyötörjön, halálra kinozzon és maga is egyre lejjebb csússzon. No persze, feltűnt Borjukov. . . De hát mégiscsak én vagyok Gyimka apja, itt a helyem, a feleségem meg a fiam mellett. Nekem fog igazat adni mindenki, engem fognak támogatni. Itt nagyobb szükség van rám, itt katasztrófától kell tartani. De Szvetka? Ugyan, mit számit Szvetka. . • Csinos pofika, semmi több. Rendez majd egy jelenetet, és kész. • • Tudom

én, hogy lefeküdt Borisszái. Tudja ezt a fél város. És talán nem is csak vele. Az ilyesmit

a férj tudja meg utoljára. • • Különben is, torkig vagyok az egész farailiával.

59