Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Undorodom tőlük. Körüludvaroltam őket, de nekik ez aem volt elég.. Csakhogy nem vagyok már gyerek. Kinőttem belőle. Az a vénember engem ia túl fog élni. Az infarktusa után úgy kivirult, mint este a tök. Jó, valamikor aegitett talpra állnom, de meddig kell még ezért hálásnak lennem? Nataska? Ostoba, elkényeztetett kis nyafka. És nem is szeret, tudom. Az anyósom ellenem úszitja. (Önkéntelenül körülnéz) Itt még újra lehet kezdeni,itt még megnyerhetem a játszmát.

Az a fő, hogy munka után legyen hova hazatérni, ahol otthon érzi magát az ember. Ahol elengedhetem magam, mint most. Majd én ráncba szedlek, te kis ribanc, úgy fogsz táncolni, ahogy én fütyülök. Majd én. . . Nem is rossz ötlet. Merész húzás, nagy botrány lesz belőle, mindenki megrökönyödik majd, de megteszem, mert igy igazságos, igy helyes. Ez a kötelességem. Máskülönben. • . elveszteném az önbecsülésemet. • •

(Odamegy a NŐHÖZ, gyengéden a vállára teszi a kezét)

FÉRFI Mondd, miért is váltunk mi el?

NŐ (elhúzódik, mosolyogva) Ezt tőlem kérded?

FÉRFI Hiszen szerettük egymást. Tudod, hányszor akartam visszajönni hozzád? Nincs olyan nap, hogy estefelé ne jutnál az eszembe, Hiányzol.

NŐ Mondd, ilyen nagy hatással van rád az időjárás?

FÉRFI Igyekeztem eltitkolni előtted, mit érzek. Azt

hittem elmúlik.

NŐ Ma már ne igyál többet.

60