Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

És ő még hálás is volt. Odahaza, a Baltikumban nem lett volna maradása a zabigyerekével. Hálálkodott. Csendben elintézett mindent, te pedig. . .

NŐ Én pedig?. • .

FÉRFI Arra számitottál, hogy igy erősebben foghatsz,

magadhoz láncolhatsz. Gyimka segítségével akartad megkötni kezem, lábam. De nem sikerült! Elszámitottad magad!

NŐ Mi ütött beléd?

(a NŐ lassan hátrál. A7, fény a FÉRFIT világitja meg, aki

nem találja a helyét, idegesen járkál fel-alá a fénykörben)

FÉRFI Ezt nevezik döntő fordulatnak. Itt a hajszál,

amelyen az életem függ. Ha kivülről nézhetném magam, talán még nevetnék is: csapdába estél, nyuszi koma, vasban a lábad, nem menekülhetsz. Csak azt tudnám, szóltál-e már a Borjúnak Gyimkáról. Különben tökéletesen mindegy. Ha még nem szóltál, majd szólsz. Talán a születésnapjára tartogatod a hirt, meglepetésnek. Örömet akarsz szerezni a férjecskédnek. Mit törődöm vele? Felőlem házasodhattok, válhattok, vigyen el benneteket az ördög. Persze felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogyan sápitozik majd a Borjú: "Képes volt a gyerekét egy másik asszony nyakába varrni!". • . Egyébként köpök

rá. • . Az most a nagy kérdés, mi lesz azzal a drágalátos fiacskámmal. Mi lenne? Nekem kell magamhoz vennem. De hogyan magyarázzam meg Szvetkának? Hisze ő még azt sem tudja, hogy

egyáltalán. . • Nekem szegezi majd a kérdést: "Miért nem mondtad meg annakidején? Miért titkoltad el?" Hogy ő beleegyezne? Soha! Cnaládi nyugalom és béke. És akkor jön Gyimka a bömbölő hangszóróival, a gitárjával meg a haverjaival

58