Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Engem nem kötött semmilyen ígéret. Semmire sem lehetett kötelezni. Ha nem tudnád, Kirka semmit sem tudott rám bizonyítani.

NŐ Mire jó ezt most fölemlegetni?

FÉRFI Éppen most kell fölemlegetni, ezt te is nagyon

jól tudod. Azt hiszed, nem veszem észre, hova akarsz kilyukadni?

NŐ Hova?

FÉRFI Kirka nem akart szülni, csak már késő volt elvetetni.

NŐ Miért beszélsz most erről?

FÉRFI Azért. Kirka lemondott a gyerekről. Magától határozott igy. Pedig a gyerek jó helyen volt ott. Azt hiszed, kellemetlenségem lehetett volna belőle? Szó sincs róla. A hajam szála sem görbült volna. De te pánikba estél. Féltél a botránytól. Emlékszem, hogy reszkettél.

NŐ Egyáltalán nem reszkettem. Gyirakáról volt szó!

Hát nem érted? Gyimkáról!

FÉRFI Nekem akkor az még nem Gyiraka volt. El sem mentem megnézni. Te voltál megrémülve. Érzelmi húrokat pengettél: a te fiad, a te fiad! Féltettél a botránytól, azt hitted, nem engednek diszszertálni.

NŐ Csak eleinte féltem, egy darabig.

FÉRFI Mindegy, féltél. Elég hülye voltam, hogy elmondtam neked. El is hallgathattam volna, és akkor nem is tudtál volna Gyimkáról. Mama akkoriban adta el a herszoni házát. Pénzt adtam Kirkának.

Anélkül is hallgatott volna, de még meg is fizettem.

57