Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(odamegy az asztalhoz. A félhomályban caak sejteni lehet, hogy teát tölt, lekvárt tesz kistányérokra, megnyalja a lekváros ujját. Most csak a férfit éri a fény)

FÉRFI(fulladozva) Vége. Nincs kiút. Egy pöccintéssel

lerombolta, amit én olyan keservesen fölépítettem. Azt hittem, szilárd, tartós épitmény. Es most romokban hever. . . Te Borjukovot is tönkre fogod tenni. Akihez csak hozzányúlsz, az elfonnyad, mert nem kap levegőt, napfényt. . . Figyelmeztetni kellene azt a szegény Borjút, felnyitni a szemét. Hiszen semmiről sem tud.

Meg kellen imi neki, persze névtelen levélben: "Ezt a perszónát meg kell leckéztetni, nem szabad tűrni. . . Mindenkivel lefekszik. • . a körmére kell nézni. • . Beteg is, epilepsziás.

. ." (sóhajt) Úgy látszik, az agyamra ment valami. Ki volna képes ilyesmit leirni? Én nem piszkolora be a kezem. . • Ohó! Most minden kiderülhet. Minden régi disznóság. . . Kinek nincs rejtegetnivalója? Mi is. . . Befütöttünk ennek a Borjúnak, feljelentettük a minisztériumban. Tiszta munka volt, nem is sejtette, ki húzta rá a vizes lepedőt. Egy évig kilincselt az igazáért, hasztalan. De nem a magam érdekében tettem, amit tettem, hanem Borisz kedvéért, hogy a disszertációját el ne vágják. Csakis Boriszért, a magam érdekében soha. • . Simán megúsztuk, de én hülye fejjel kifecsegtem neked, egy nőnek. Ma próbára tettelek és elszóltad magad. Emlékszel te mindenre. Arra is, hogy állitott be hozzánk Borisz, és hogyan fogalmaztuk a feljelentő levelet. Most aztán majd elpletykákálod a férjecskédnek, hogy Borisz meg én. . . Abban biztam, hogy nem süllyedsz idáig, mégiscsak a hites feleségem voltál.

52