Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

nem viaz rá a lélek. De mennyire, hogy rávisz!

Van neked egyáltalán lelked? Magad mondtad, hogy mindenre emlékszel, méghozzá gúnyosan mondtad. Borjukov ezt nem bocsájtja meg nekem. Tőle minden kitelik. Kiismerhetetlen. Sosem tudja az ember, hogyan közelitse meg. A társaságában úgy

érzem magam, mintha nyitva felejtettem volna a sliccemet. Megalszik a tej a szájában, olyan lassú, de ha pisztolyt ránt, mindig telibe talál.

A fene sem érti. Sosem használja a könyökét, maholnap mégis feltornássza magát az akadémikusságig. Nem véletlen, hogy Borisz folyton körülötte sündörög. Ha Borjúkov mindent megtud, befellegzett, kérhetem a munkakönyvemet. Senki le nem mossa rólam, hogy én csináltam az egész disznóságot. És Borisz? Őt nem kell félteni, kivágja magát. Én meg nem mondhatom neki, hogy érted tettem az egészet, neked aknrtam jót. De nem is ez a lényeges. Undoritó, aljas, becstelen dolog volt, ez az, ami kétségbeejtő. De ez még semmi, ez csak az első lépésed volt. . . Majd ha előjössz az aduval. • Azt a végére tartogatod. Akkor majd itt állok teljesen pórén.

(Lassan, erőtlenül odavánszorog a NŐHÖZ)

NŐ Kérsz lekvárt? Eper. Emlékszel a régi szomszédasszonyunkra, Duszja nénire? Képzeld, beállit a

múltkor és hoz egy literes üveg lekvárt. Gyimka nagyon szereti a lekváros kenyeret. Nagy baj érte szegényt, mármint Duszja nénit.

FÉRFI (kifejezéstelen arccal, szinte közönyösen) És Gyimkának megmondtad már, hogy férjhez mégy?

NŐ Még nem.

FÉRFI Miért?

53