Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI Eh. • . Nem érdekes. . .

(a NŐ lassan belép a fénykörbe)

NŐ Már csak ez a hisztériázás hiányzott. Mitől

vagy úgy oda, mitől? Biztosan nem a nyaraló miatt. Nevetséges volna. Nem akarod, hogy találkozzam az édes kis Szvetkáddal. Rendben van, nekem sem hiányzik. Akkor hát? Egészen kivetkőztél magadból, rángatózik az arcod. Csak talán nem?. . • De nem, az lehetetlen. . • Még

viccnek is rossz. . . Itt ez a régi játékszer, rég meguntuk már, de hozzánk nőtt, megszoktuk, hogy van, és most el akarják venni. Nem akarod,

hogy egy idegen férfi költözzön ide és ő legyen

itt az ur. Ha összeházasodunk Valentyinnal, ez már a mi otthonunk lesz. Nem járhatsz ide úgy, mint eddig, ezt magad is érzed. . • Tehát féltékenység, szerelem nélkül?. . . Vagy maradt volna valami a régi érzelmekből? Ez lehetetlen. Különben minden megeshet. . . Én már semmin sem csodálkozom. Már a csodákban is hiszek. Mert már tudom, hogy vannak csodák. Nem gondoltam, sosem hittem volna, hogy valaha még boldogsággal tölt el, ha egy tányér levest tehetek valaki elé. És mert megtörtént, hiszek. . . Te viszont, úgy látszik, egyben-másban még ma is gyerek vagy. És nem is valami jó gyerek. Képes vagy ok nélkül, meggondolatlanul megsérteni, megütni a másikat, és éppen a legérzékenyebb pontján. . • És ez talán nem is legrosszabb.

Rosszabb lenne, ha örültél volna. Hiszen megszabadulsz a fiadtól, a más nyakába varrhatod.

Ez az, amitől féltem. Szüntelenül ettől rettegtem. Gyanakodtam, nem biztam benned.

51