Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
HŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI FÉRFI Ni csak, milyen finom aranylánc van a nyakadban. Honnan vetted? A kolléganőim szerezték, A kolléganőid? Igen. Szvetka az élénk szineket kedveli. A piros illik hozzá legjobban. Szőke. Te biztosan azt hiszed, hogy úgy élünk, mint a galambok. Én nem hiszek semmit. Néha úgy érzem, kész, nem birom tovább. Torkig vagyok. El sem tudod képzelni, hogy elfáradtam. Nagyon keveset tudsz te rólam. (Szünet) Kiégtem. Elfásultam. Szvetka persze kedves, jő kis feleség. De ami azt illeti, alaposan elkényeztették. Az ölébe hullott minden. Egyetem? Parancsolj, már fel is vettünk. Munkahely? Tessék, válassz! Félállásban dolgozik. Mindenből a könnyített változatot kapja. Én már nem szólok bele, eleinte megpróbáltam, de falra hányt borsó. Ha szólok egy szót már fut is a mamája védőszárnyai alá. Talán nem szép, hogy igy kiadom neked, de te jól tudod, hogy milyen erőfeszítések árán jutottam ötről hatra. És most az a nagy helyzet, hogy van egy bájos házi cicám, aki kedvesen dorombol, hozzám.dörgölődzik és elvárja, hogy simogassam. • • Csakhát két ember között nem ez a legerősebb összekötő kapocs, hanem a közös múlt. Igen, az együtt átélt nehézségek. Köztünk minden másképp volt. . . Ho persze, voltak bajok is. . . 36
