Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ Semmi kedvem a feleséged érdemeit és fogyatékosságait elemezgetni. Nem érdekel.

FÉRFI Téged már régóta nem érdekel más, csak a pletyka.

(Szünet)

Folyton rossz vágányra téved a beszélgetésünk. Pedig én azt szeretném, ha barátságosan, meghitten. . . Nem akartál mondani nekem valamit?

(A fónynyaláb megkeresi a NŐT és megállapodik rajta)

NŐ Úgy látszik, mindent tudsz. Talán jobb is igy.

Miért is kellene titkolódznunk? Bujkálnunk? Évekig úgy jártál ide, mint aki hazajön. Istenem, mennyit kinoztál! Beállitasz és árgus szemmel vizsgálódói: nem változott-e valami, úgy van-e

minden, mint azelőtt. Oda mégy a hűtőszekrényhez és kérdezés nélkül kiveszed belőle, amire gusztusod támad. Belelapozol Gyimka füzeteibe, aztán

csend lesz. Odanézek: jóizúen alszol a fotelben. Rajtam egyszerűen keresztülnéztél. Arcomhoz nyomod a hideg orrodat, kötelező puszi, és végeztünk Bezzeg, amikor megtudtad rólam, hogy újból. . . Nehéz eligazodni rajtatok, férfiakon. Azt hittem, örülni fogsz a himek, hiszen nagy tehertől szabadulsz meg. Úgy látszik, valóban torkig vagy a családoddal. Sokan mondják, hogy félelmetes társaság. Van, aki ma sem hajlandó kezet fogni az akadémikusoddal. Annyi év után. De te összeszoritod a fogadat és tűrsz. Nincs bátorságod szakítani velük. No meg ott a kislányod, Nataska.

Akit nagyon szeretsz. Mert te nagyon szereted a gyerekeidet. . • A tenyerem még most is érzi a súlyt, ahogy azon az emlékezetes éjszakán, a sötétben beletemetted az arcodat. A borostás, szúrós, könnytől nedves arcodat. "Itt van nekünk

Gyimka. Még egy gyerek? Ne feledd, hogy egyelőre semmi kilátásunk lakásra.

37