Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ Én meg egész este itt lesem és folyton rémeket

látok. Néha már ott tartok, hogy még imádkozom is, csak épségben hazajöjjön. Ezt nem lehet birni idegekkel. • « Mire gondolsz? Olyan furcsa a tekinteted. . «

FÉRFI Nem gondolok semmi különösre.

(belép a fénykörbe)

Felhánytorgatsz mindent, az idegeskedést, sőt, az imáidat is. Készülsz a leszámolásra és előre élvezed a sikert. De én majd elrontom egy kicsit a jókedvedet: várnod kell, drágára, hiába vagy úgy besózva. Nem leszel te az ur, nem engedem,

hogy szétdulj egy régi fészket. Az öregúr nem élné túl a megrázkódtatást. Szelid, jóságos kandúr lett belőle, aki már csak magának dorombol és szüntelenül reszket. Nem a régi már, megöregedett, nagyon megöregedett. Régi újságkivágásokat ragasztgat az albumjába. Megmosolyogni való, de van benne valami megható is. Bezzeg régen csupa csillogás volt és vaskeménység. Engem is milyen

gyorsan kiismert, pillanatok alatt felmért, kiértékelt és.a hónom alá nyúlt. Az ilyet nem szabad elfelejteni. Nem is lehet. . . Az anyósom, amint törülközővel a vállán kilibben a fürdőszobából tiszteletet parancsoló, kékes ősz haj,

Zöld orvosságos pohár. Szvetka tusarkú cipőben, csupa báj, csupa tisztaság, egy nagy gyerek, maga a megtestesült ártatlanság. Minden vonása ismerős, kedves, és ami a fő: olyan kiszolgáltatott,

hiszékeny, képtelen volna bárkit is megbántani, fájdalmat okozni. És te mindezt felborítanád?

Éppen akkor akarsz rémületet és gyalázatot becsempészni hozzánk, amikor békésen együtt ül a család? Neked nem számit senki és semmi?

27