Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
FÉRFI Telefonálok haza. Nataska biztosan elázik már. De mi lehet Szvetkável? (felveszi a telefonkagylót, tárcsáz. Bosszúsan lecsapja a kagylót) NŐ Óvatosabban, hó! Gyimka a múltkor leejtette, alig tudtam megjavitani, az alját csak egy ragtapasz tartja össze. FÉRFI Miért idegeskedsz Gyimka miatt? Olyan kamasz, mint a többi. . . (lába beleakad a telefonzsinórba, az asztalon megrándul a telefon) A fene vigye el! Itt egy lépést sem tehet az ember nyugodtan. Kiviszem a telefont az előszobába. NŐ \ Nem, ne! Hivást várok. FÉRFI(gyanakodva) Hivást? Kitől? NŐMinden percben telefonálhat Gyimka. FÉRFI Mondtam már, hogy még mindig vonzó vagy? Csak ne volnál olyan rettenetesen ... milyen is ... szóval, könnyebben kell venni az életet. Miért kell mindent felfújni? A gyerek nem jött haza. Na és? Kilenc óra. NŐ Mindjárt tiz. Újabban az a szokása, hogy nem árulja el, hova megy. Nem fér a fejembe, miért olyan nehéz megmondani, hogy ide és ide megyek, ezen és ezen a telefonszámon vagyok elérhető. FÉRFI Hogy lehet ezt nem érteni? Azt hiszi, hogy igy felnőttes. 26
