Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI Micsoda, micsoda! Őszi hangulatom van, ha filozofálnék azt mondhatnám vége a dalnak, elmúlt az ifjúság. (önkéntelenül elfogja a nevetés) És ez olyan tragikus? Ezen is tudsz nevetni? Nem ilyennek ismertelek Már nevetni sem szabad? Ez valami új. Nemrég még ömlött belőled a panasz, hogy milyen magányos vagy. Tudod, rájöttem, hogy a magányhoz olyasmi kell amivel én nem rendelkezem. Rengeteg idő. A cipészhez sem jutok el, hogy a csizmám cipzórát megjavittassam. Hogy legyek én magányos? Semmire sem érek rá. Olyan elfoglalt emberek vagyunk, hogy észre sem vesszük, meg sem látjuk egymást. A megértés kiveszett belőlünk. Mi van veled? Semmi. Nem tudok fölmelegedni. Az előbbire visszatérve, igazán nem értem, miért ne hívhatnám fel Tányát. Nagyon szeretném. Ne félj, barátságos leszek hozzá, becsületszóra. Úgysem tudsz segiteni rajta. Nehéz megérteni titeket, nőket. Mi hajt benneteket, a kiváncsi ság vagy a részvétnek álcázott káröröm? Különben is, ha akarna Tánya is felhívhatna. Talán azt hiszi, haragszom rá. Zh
