Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Az ia lehet, hogy csak féltél. • . Hát persze, erről van szó! Azt hiszem, ez volt a döntő. Féltél, hogy szárnyra kapok, hogy túl magasra jutok. A sikeremtől féltél. Mert neked az nem volt fontos, sőt, veszélyt láttál benne. Rá akartál kényszeríteni, hogy igazítsam a lépéseimet a te álszenteskedő tipegésedhez. Átláttam rajtad, bár sok minden homályos volt benned. Szvetka úgy jelent meg életem egén, mint a nap, tele volt fiatalos bájjal, életörömmel, derűvel. Te meg csak rikoltoztál: "Gyimka! Gyimka az enyém! Azt hitted, hogy visszajövök hozzád, mert Gyimka örökre összeköt minket, és a ragaszkodásod mindent visszafordít. Az hitted, úgy lesz minden, mint régen, éjszakánként körmölök majd a konyhaasztalnál, félfenékkel szorongva a svábbogár-szinü hokedlin. Gyimka csak ürügy volt a számodra, csalétek. Én kellettem volna neked! Önző vagy a végtelenségig, alattomos, ravasz és számitó.

(odamegy a Nőhöz. Most látjuk, hogy közben a NŐ megtérítette az asztalt)

NŐ Iszol teát? Illatos indiai teám van.

FÉRFI Nem is tudom.

NŐ Hogy megy a munkád? Soha nem beszélsz róla.

FÉRFI Megyeget. Miért kérded?

NŐ Csak. Nem vagy valami jó színben.

FÉRFI Kikészültem. Most csináljuk az évi mérleget.

Mindenki lóg, és különben is hullanak a levelek.

NŐ Micsoda?

23