Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

AU — Még neki áll feljebb. Legszívesebben kikaparná a szememet. (Gúnyolódva.) Vagy a maguk nyelvén szebben mondják? Nincs hová mennem, világos? A férjem elvált tőlem, mialatt a kórházban voltam, elvesztettem a gyerekemet Mikor kijöttem, már új feleség volt, új érzelmek ébredtek fel benne.

BULDI — Megint kisül, hogy én vagyok a gonosz, mi? (Táskájában turkál, előhalász egy tablettát, lenyeli.) Vizet!

AU — Jobbra a második ajtó.

Buldi kimegy. Belép Mai.

MAI - (meglátja Aut) Micsoda gyönyörűség! (Leteszi a bőröndöket.) Micsoda gyönyörűség! Ki maga?

AU — Hozta Isten, pindi.

MAI — Micsoda szavak!

AU — Tehetséges vagyok, kindirbir. Ahogy meghallom, rögtön megjegyzem. Pindi, csurcshella, kaspó.

MAI — Szó szerint így mondta? A maga jelenlétében? Nna... És maga hogy került ide?

AU — Én bérelem a lakást.

MAI — Minden világos. De ki engedte meg?

AU — Julja adta ki.

MAI — Julja egy címeres csurcshella.

AU — Julja kaspó.

MAI — Milyen tehetséges kislány, rögtön tisztában van mindennel. És hogy fogunk lakni?

AU — Már megbeszéltük, én a fürdőszobában.

MAI — A fürdő nem megfelelő hely egy ilyen kislánynak.

AU — Akkor megalszom a konyhában, a földön.

MAI — A konyhában ott a mosogató meg a tűzhely, az se jó. Egy ilyen lány nem maradhat ott.

AU — Akkor már csak az előszoba marad.

MAI — Az előszoba csupa kosz, amellett zsúfolva van csomagokkal. Majd mi gondoskodunk magáról.

AU — Egy biztos, hogy magukkal nem fogok aludni.

MAI — Egyetértek. Ki van zárva, hogy velünk aludj a szobában. Ez már csak ilyen dolog, megértheted.

AU - Hát akkor törje a fejét, hol húzódhatnék meg. A férjem ugyanis elhagyott...

69