Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
KOLOMBINA — Meg az „Esti harangszó" bonbontól, nem? (Nevet.) PIERRO — (sápadtan mosolyog) Micsoda képzelőerő! Maga egy fantaszta! (Lehiggad.) Na de sebaj. Fiatal pályakezdő vagyok, törvény van rá, hogy három évig nem tehetnek ki sehonnan. Mindenkit ezzel biztattak a főiskolán. Szünet KOLOMBINA — Végigfutott rajtam valami borzongás! Egész testem reszket! PIERRO — Amúgy sem kapok rendes szerepet. Egyet osztottak rám, a kis bajszos kandúrt, vasárnapi matiné kiscsoportos óvodások számára. Az embernek zúg a feje, összeragad a szeme, a gyerkőcök a sorok közt futkosnak... KOLOMBINA - Hallgassa meg, hogy ver a szívem. PIERRO — Mennem kell. Hamarosan nyit a kifőzde, kezdődik a próba. KOLOMBINA — Hát a mandarin, a mandarinról megfeledkezett? Tudja, mennyit kell érte rohangálni? Mulatságos egy kölyök maga. Milyen óriási a keze! Mérjük össze, kinek nagyobb a tenyere, a magáé, vagy az enyém? Összemérik a tenyerüket. PIERRO — (durcásan) Én Hamletet akarom eljátszani. KOLOMBINA — A Hamlet — felnőttszerep. Ötven után van rá esélye. PIERRO — Akkor el akarom játszani Rómeót! KOLOMBINA - Nézzenek oda! Én vagyok Júlia, ő meg rögtön Rómeó akarna lenni! Én tizenhét évig vártam erre a szerepre, csakhogy kiugorhassak végre! Még egy Rómeó! Ha nem tudná, Rómeó is felnőttszerep. PIERRO — (durcásan) De én Rómeót akarom. KOLOMBINA - Na jó, éppenséggel elpróbálhatjuk. Te állj oda, én meg ide. A kezedet a mellemre helyezed... (Pierro vállára dől.) Egy, kettő, rajta! Kezdheted! Pierro a saját mellére teszi a kezét. KOLOMBINA — Látszik, hogy még kezdő itt minálunk! Mindig csak saját magára gondol. Ez megengedhetetlen önzés! Közeledjen, közeledjen! PIERRO - (elhúzódik) Tudja mit, inkább maradjunk a Hamletnál. KOLOMBINA - Érzem én, hogy túl öreg vagyok magához. PIERRO — Miért, hány éves? KOLOMBINA — (kis szünet után) Már elmúltam huszonhat... 52
