Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
Kolombina és Pierro az asztalnál. KOLOMBINA - Bocsásson meg, hogy nincs nálunk kitakarítva. PIERRO - Ugyan kérem. Mi, a művészet papjai... KOLOMBINA — Az ágy, akár a disznóól... PIERRO — Értem én. Nincs rá idő. KOLOMBINA — Hiábavaló dolog, ha takarít az ember, ha nem... Mindig beesik valami vendég... Jöjjön, mutatok valami speciálisat, ami érdekelni fogja... PIERRO -(bólint, de nem mozdul) A férje nincs idehaza? KOLOMBINA — (lassan) Milyen... férj? PIERRO — Hát a magáé. KOLOMBINA - Az én... férjem? PIERRO — Kérem, én új ember vagyok a színházban... KOLOMBINA — Hová gondol, én nem vagyok férjnél. PIERRO - Régóta? KOLOMBINA — (magában számol) Már egy hete. PIERRO — És ő... hol van? KOLOMBINA — Lement a boltba. PIERRO-A boltba? KOLOMBINA - Káposztáért. PIERRO — Na, minden jót kívánok. (Feláll.) KOLOMBINA — Üljön le. Káposztáért ment és hajdinakásáért. (Pierro leül.) KOLOMBINA — És mandarinért. (Pierro enni kezd.) KOLOMBINA - (behízelgőn) Mindig ilyen lassan eszik? PIERRO - Istenem, milyen varázslatos dolog is a színház! (Eszik.) Vagy vegyük, példának okáért, a balettet! Vagy a pantomimet! KOLOMBINA — Én is pontosan ezt mondtam neki: vegyen hajdinakását. Ő meg fogta magát, betért egy kifőzdébe, és megvette készen a kását meg a párolt káposztát! És örül, mint kiskutya a farkának! Mintha csak vendégjátékon lennénk. Két órát állt a sorban, a hülye! 49
