Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
(M.) én — őt megcsaljam, én nem fogom, ezt átadhatja neki. Hogy én, őt! Kiderült, hogy a Farkas a férjével gyanúsítgatta, azzal, aki a válaszfal mögött él. Mert a nő néha azért hazaszökdösött meglátogatni a fiát. Hát a Farkas belekapaszkodott ebbe a férj-verzióba, a nő meg bizonygatja, milyen férje az őneki. Már régebben is mesélte, hogy elhelyezte a férjét egy kórházban, mert ő meg piperecikkeket árul egy kórteremben, de most már szeretné onnan kiebrudalni a férjét, megunta, hogy folyton taxin kell hozni-vinni. Egyébként is újból nősült, és már rég nem lakik a válaszfalon túl. Bizonyításképp le is akarta romboltatni a válaszfalat, hogy a Farkas maga is láthassa. De én lebeszéltem. Ez csak időleges intézkedés lenne, a Farkas így is, úgy is elmegy, te meg válaszfal nélkül maradsz a felnőtt fiaddal, még gyilkossággal is végződhet az egész, ha nem hagyod nyugton élni a fal mögött. így pedig, meglátod, meg lehet őrizni a békességet, és kapsz öregkorodra egy pohár vizet a pofádra. Aztán a nő önkezével próbálta magát megfojtani, persze úgy, hogy én is halljam, és át tudjam adni a Farkasnak. Leokádta a Farkas egész párnáját, valami fura módon a torkán akadt a nyelve. Persze a Farkas odáig volt, amikor elmeséltem neki a párnát. A térdét csapkodta gyönyörűségében. Ki kellett már iratkoznia a kórházból, és nincs hová mennie, mert a nő ott heverészik a feltúrt ágyában, mosdatlanul, fésületlenül, s szívja egyik cigarettát a másik után. A Farkas meg napról napra várja, hogy kiírják, már nem akartak vele ott semmit csinálni. Nagyon gyenge volt, mikor elszállítottam a kórházból, lefektettem a magam ágyára. Az a nő meg csak áll az ajtó mögött, és a fejét csóválja. A Farkas ragaszkodik ahhoz, hogy hívjuk ki a rendőrséget. Nekem persze más se hiányzik, mint a botrány és a hangoskodás a lépcsőházban, így is minden asszony a kapualjból tisztában van a dolgokkal, egy verszta távolságból ha köszönnek. Az meg egyre csak csóválta, a fejét, csóválta, majd egyszer csak felhajtott egy teljes üveg altatót. Úgy bontotta ki a gyári csomagolásból, és elszopogatta. Bevette, leült az ágyra, és csak motyog magában. Kihívtam a mentőket, kimosták, vagy húsz centi csövet iktattak a nyelőcsövébe. A folyosónkon mindent elöntött a vér, érti? Megérti végre? A. — Értem. M. — Elvonszolták nagy nehezen, aztán még nekem kellett látogatni. Gumikörtéből etettem a csövön át egy óra hosszat. Egy álló hónapig jártam hozzá. A Farkas is meglátogatta kétszer, alig húzta a lábát. Fekszik 41
