Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

(M.) kas, tudja, ő nagyon csavaros eszű. Hazajövök a munkából, mindent rendben találok, két feleségnek mégiscsak könnyebb, mint egynek, hamarabb elboldogulunk. Én fölnyalom a padlót, ő letörölgeti a port, kiviszi a szemetet, megjavít ezt-azt, bever néhány szöget. Mert azért egyet-mást megtanult a magányos élete során. Harminc év egyedüllét, mindenki bántja, megpattannak az erei. De hát mit lehet tenni, sírdogál egyet meg bagózik. Szóval, én szándékosan megpróbáltam rávenni, hogy maradjon, ne gondolja, hogy elkergetem, mondom neki, mit akarsz, életben vagy, ki akar elzavarni? A Farkas az Farkas, nem kötődik senkihez, fél szemével mindig az erdő felé kacsingat. Azt mondja nekem: menjen be hozzá a kórházba, tőlem elvette a belépőmet, az ápolónő meg makacskodik, hogy nem látogatható, karanténban van, vagy mi. Hát én el is mentem, törvényes felesége vagyok, beengedtek, egyik fehérköpenyes se mert akadékoskodni. Mondom a Farkasnak: hadd éljen nálunk, ha kedve tartja, én már megszoktam, te is hozzászoksz idővel, jó asszony, mindent megbocsátok neki, könnyebb vele az életem, bár egészen elhagyta magát mostanában nagy bújában. Ahogy meghallotta a szavaimat, hátat fordított nekem, hogy nem, nem és nem. Mondom: mit adjak át neki, azt feleli, semmit, minek gyötrődjön egy idegen házban. Nem kell nekem tőle semmi. Erre mondom neki: én ezekben a dolgaidban nem vagyok hajlandó segédkezni, nem adok át semmit, hadd éljen, embertelenség volna elkergetni. Nem azzal foglalkozol, amivel kellene, mondom neki, ilyen semmiségre pocsékolod az erődet, ahelyett hogy a munkán járna az eszed, hová tudnál elhelyezkedni, portásnak vagy liftesnek. Erre elfehéredett, felment a vérnyomása és így tovább. A nő meg, a törvénytelen komaasszonyom csak éldegélt, mintha mi sem történt volna, megmakacsolta magát. De a Farkas ezúttal nem elégedett meg a puszta ,,nem"-mel, nem sikerült méltósággal rendezni a dolgot, csak egyesek rendelkeznek úgynevezett büszkeséggel, másoknak egyetlen fegyverük van, a könnyeik. A Farkas üvöltözött vele, többször felhívta az automatából, hogy takarodjon innen, ne vegye magára az emberek nyelvét, micsoda szégyentelen dolog ez, ne feszítse túl a húrt, hogy ki kelljen hívni a rendőrséget. A nő meg eltartja a fülétől a kagylót, sírdogál, aztán megint hallgatja. Utána leheveredik a díványra,és beszámol nekem. Azt mondja, talán gyanakszik valakire, féltékenykedik, pedig nekem senki mással nem volt dolgom, ez tévedés. Hogy

40