Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

(M.) hoznak, azok is ott heverhetnek felőle ítéletnapig, amennyiben nem fizetnek neki pótlékot. Én akkor rávetettem magam, úgy fogtak visz - sza, ő verekedni kezdett, engem meg tartanak erősen, csak szerettem volna megnézni, kiket tárol a pincében, tényleg csak megnézni, nincse közte az enyém, ők meg intézetbe küldtek, idegbe. El tudja képzelni? Törölközőkkel kötöztek össze meg pelenkákkal. Persze, mi vagyok én ezek után, ilyen múlttal, elmebaj-bizonyítvánnyal, ahogy mondani szokás. Nekem mindent elnéznek, habár végül is mi olyat követtem el? Szinte semmit. A munkahelyemen nem félek senkitől, szemébe mondani az igazat. Én nyitom ki a számat, mindenki más hallgat, beleértve a főnökömet is, én a helyettese vagyok, ő meg kihasználja az én népszerűtlenségemet, így ő a jóságos. Mindenesetre nyugdíjba nem ereszt, én kéredzkedek. De azt mondja, szó sem lehet róla, bárkit elküldök, csak magát nem. Ritkaság az olyan dolgozó, mint maga. De közben azért rám uszítja a kutyákat, bármi adódik, a maga szemforgató módján, hogyne, nyugdíjba, magának csak pihenésre van szüksége. így aztán hétvégére mindig beutalót kapok az Aggok Házába. Tehát vésse az eszébe, szombat-vasárnap a Farkas teljesen független. Néha elmegy helyettem az aggokhoz, kipiheni magát kényére-kedvére, a munkatársaim már megszerették, mert együtt iszogat velük. Úgyhogy ha idecsönget, tájékoztatom magát, merre jár a Farkas. Vagy egyszerűen csak lecsapom a kagylót. Mikor agyoncsigáz, általában lecsapom a telefont, vagy azt felelem: kislányok, eltévesztettétek a számot. Itt nem lakik ilyen személy. Ő meg éli az életét, oda megy, ahová akar, azzal találkozik, akivel akar. Neki mindent szabad, ezt kevés nő tudná elviselni, hogy mikor hazajön, ott találja a fürdőkádban mások mocskát, csatjait, hajcsomóit. Cipelem a hátamon ezt a szennyet, amíg úgy istenigazából meg nem pihenhetek végre... Kevesen bírnák ki, nem, soha. De én a fürdőkádat is kimosom, kisúrolom, úgy fekszem le aludni, hogy körös-körül csak úgy ragyog minden a tisztaságtól, a takarítás mindig az én reszortom, soha nem is engedtem beleszólást. Szeretem a rendet, magam is makulátlan vagyok, fiatalkoromban nem véletlenül hívtak kékszeműnek. Két férjem is volt. A háború alatt mindenki úgy boldogult, ahogy tudott, én egyedül küszködtem két gyerekkel, de az én lakásomban mindig ki voltak keményítve a függönyök, magam állítottam elő a keményítőt, egyszerű az egész, meg kell reszelni egy kis krumplit, egyedül a két gyerekkel, van róla fogalma? De ne-35