Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

JURA — Az, hogy kellemesen eltöltsük az estét. Üldögélnénk, beszélgetnénk. Énekelnénk is magának.

SZLÁVA — Az asztal is meg van terítve. Sajnálnánk, ha kárba veszne a munkája.

JURA — Csak mint két barát meg egy barátnő.

GÁLJA — És akkor mi lesz?

SZLÁVA - Mindenféle.

GÁLJA — Az nekem nem kell.

JURA — Valamiért csak kellett...

SZLÁVA — Ugyanolyan szépek vagyunk, össze se mentünk azóta.

GÁLJA — Ennek ehhez semmi köze.

SZLÁVA — Galina, figyeljen ide. Váltson át modern felfogásra, itt az ideje! Ha már itt vannak a napok, egyik a másik után, úgy kell leélni őket, hogy ne legyenek kínzóan elviselhetetlenek, inkább kínzóan kellemesek. Úgyse tart örökké semmi. Éljünk a mának! Minek a jövőbe nézni? Tudja, hogy ott mi vár valamennyiünkre? A vég: Chopin indulója, ez a legtöbb. De lehet, hogy még ennyi se. Nincs több olyan életvidám ember, mint mi ketten. Sokat keresünk, sokat költünk, otthon senki se vár... A feleségem már megszokta, és beadta a válókeresetet.

GÁLJA — Elhagyta a felesége?

SZLÁVA - Elhagyott volna, ha elvettem volna.

JURA — A mai napra agglegények vagyunk, Gálocska. Az asszonyok majd várnak.

GÁLJA — Nekem mindegy...

TÁRSBÉRLŐ — (kinéz) Miért nincs bezárva az ajtó?

GÁLJA — Nálam van a kulcs.

TÁRSBÉRLŐ - Becsukhatom? Huzat van.

GÁLJA — Csukd csak be.

TÁRSBÉRLŐ — Ne ácsorogj már ott ezekkel a részeg alakokkal. Nem látod, micsoda kurvapecérek?

JURA - Milyen helyes kis nő, kár, hogy...

GÁLJA - Mit jelent az, hogy kurvapecér?

JURA — Ne ismételgess értelmetlen szavakat.

TÁRSBÉRLŐ — Csak kerülne egyszer a kezem közé... (Becsapja az ajtót.)

SZLÁVA — Jura, hagyjuk, ez buggyant. Nem is ismer, aztán ránk támad. Mindenkivel így viselkedik? Kezeltetnie kéne magát.

JURA - Egy jó kis akupunktúra...

27