Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
vue KO MILUN vue KO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN Amilyen te voltál hozzám, én túlságosan is jó voltam tehozzád. Soha nem felejtem, amikor egyszer karácsony napján megvertél. Te engem fiatalon, én téged öregségedben. Másként nem is lehetett, hiszen az apád voltam, Nem lehettünk együtt fiatalok. Az apa mindig öregebb. Én voltam a fiatal, de te táncoltál kólót a pavlicai búcsún, te bámultad a lányokat. Te cukrot ettél, én meg otthon mezítláb jártam, bocskor nélkül, rongyokban. Földet vásároltál, de dolgozni nekem kellett rajta. Te meg hol voltál? Növi Pazarban szórakoztál. Te voltál a gazda, én a szolga. De megjegyeztél mindent. És most hagyj békén. Eredj I Már hogy hagynálak magadra? Amióta az eszemet tudom, magam vagyok. Te is virrasztóitól mellettem, hadd fizessem vissza. Nincs szükségem rád... Ahogy a bölcsőm ringatott, úgy fog elásni a kapa. De hogyan, hogy épp a mai napon, Perkával együtt? Csak nem ijedtél meg? Eh, én sem vagyok már az, aki voltam... Ha előbb nem sike-
