Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/MI LUN/ VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN riilt, most már nem megy. De még ha menne is, nem merném, Nikita miatt... Tudtad, mennyire szeretem, hát mit akartál? Én is szerettem... Ha nem lettél volna olyan, amilyen, mindenhova együtt mehettünk volna. De te mindig mást akartál... Egy kicsinykét én is megszorongattam volna, nem tesz kárt az a nőkben, meg se látszik. De te nem akartad. Amikor láttam, mennyire odavagy, lemondtam róla, és megrikattam a lányt. Aztán bántad is, mi? Bántam hát. Amikor ón lemondtam róla, mindenről lemondtam. Amit az élet rosszul rendezett el, a halál majd rendbehozza. Most újra együtt lesztek. Emitt Nikita, mellette Perka, köztem és Perka között meg te. De aztán nyughass! ✓ / Nem megyek Kovacevaoba. Hanem hová? Másfelé. Nem akarsz Perka mellett lenni? Melletted nem akarok lenni. Megint ugyanaz a nóta, pedig már ráfizettél. Te csak tartsd magadat őhozzá, engem meg hagyjál békén. Hanem hová akarsz menni? 85
