Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
ZDRAVKO NOVAK NOVAK ZDRAVKO SIMANA MILUN VUC KO MILUN VUC KO MILUN Legjobb lenne itt. Törölgesd le, Simana, kicsit a port ebben a szobában, amig mi visszajövünk. /Simana törölgeti a port, ők meg közben behozzák a koporsót. Leteszik a szoba közepén. Novak gyertyát gyújt./ /Mindannyian keresztet vetnek./ Isten nyugosztalja. Isten nyugosztalja. Isten nyugosztalja. /Egy ideig ülnek a koporsó mellett, aztán elmennek./ /Amikor kimennek, bejön Vucko és leül a koporsója mellé. Utána bejön Milun is./ Mi az, a tiéid lefeküdtek?... Élő emberek, hát elálmosodtak, mi? Minek jöttél? Hogy összekapjunk. Van-e időd? /Vucko hallgat./ Látom, nem könnyű neked, hát, mondom, egy kicsit elszórakoztatlak. Máskor se volt könnyebb. És most mitől lenne? Egyetlen voltál a házban, s megérted, hogy a huszadik légy. Nem úgy tisztelnek éppen, ahogy illenék, de azért mégis azt mondom, a gyerekeid. Jusson eszedbe, hogyan bántál te velem, és mindjárt megkönnyebbül a lelked. 83
