Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/BOSKO/ ZDRAVKO NOVAK BOŠKO NOVAK BOS KO NOVAK BOS KO NOVAK BOS KO A NOVAK BOS KO NOVAK BOSKO hétnél tisztességben is, ha akarnál, A tükör nem kerül semmibe. Néz meg ezt, nézd meg amazt, és a tisztességes emberről vegyél példát, Nézz meg engem is, de ne légy olyan, mint én Nocsak! Aztán miért? Mert én se vagyok Jó semmire,,. Örülj, Novak, te se tartozol nekem, ón se neked. Hahaha! Megbocsássatok, hogy halálom előtt ennyit tréfálkozom. Ismerem én a tréfát. Én, fiam, benne vagyok mindenben, ha rendes dologról van szó. Majd csak elintézzük valahogy. Veled ón többé soha nem intézek semmit. Fő, hogy amit adsz, azt szivből add! Neked én semmit nem adok. Ezek itt emberek, látod?! Valamit azért csak adnod kell majd. Én segiteni igyekszem, hogy ember legyen belőled, te meg éppen engem akarsz becsapni. Hát ha igy állunk, akkor nesze semmi. /Krsman föláll és elmegy./ /Utána kiált/ Ne bántsd a lovamat! Mi ütött belé? 77
