Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK ZDRAVKO BOSKO NOVAK BOSKO ZDRAVKO BOSKO NOVAK BOSKO ZDRAVKO BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO NOVAK BOSKO ZDRAVKO Annak csak ő a megmondhatója« Ahogy besötétedik, fölül a lóra és eltűnik valamerre* És hogy vagytok mostanában? Mint mindig* Talán megbántottátok valamivel* Dehogy! Ez csak úgy rájön, magától. Ilyen a természete. Sötétedik, nekem is indulnom kell. Nem maradsz éjszakára? Éjszakázzak itt, amikor nem messze lakom?! Ha már eljöttél, maradj. Vucko úgyis meghal, legalább minden egy költségen lesz. Nincs neki olyan szerencséje. Meg az asszony ia egyedül van odahaza. Attól tartasz, meglátogatja valaki? Ugyan, ettél ne félj! Nekem senkim nincs rajta kivül. Nem mehetsz el üres kézzel. Hogyhogy üres kézzel? Egy kalács csak jut a tarisznyába. Micsoda? Kalács. Mill? Kalács. Nálunk ma nincs ünnepnap. Elmúlt a védszent ünnepe. 78
