Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/MIHJN/ NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN föld közepén kellett házat építened, te marha? Éppen elég kenyeret ettél belőle, hát most osak csináld, ahogy akarod, ha már nincs rá szükséged# Én tiz rakomány búzát is kihoztam belőle, bizony, még holtomban is Jó rá*gondolni! Mikor Sokola kenyeret dagasztott, nem fért el az asztalon, öröm volt nézni. Hogy a nyavaja verjen meg titeket mind ahányan vagytok, hát tudod te egyáltalán, hogy mit csinálsz? Jaj, Vucko fiam, kis ész szorult abba a busa fejedbe, aztán most lötyög benne# Á, süketnek beszélek, vaknak mutogatok, csak jártatom itt a számat#•• /Találkozik Nikitával/ Hó, te vagy az, Milun? Bár ne én lennék# Mi jött rád, hogy úgy kiabálsz, mintha égne a talpad alatt a föld# Ég is az, bizony. Hát nem látod, mit csinált ez az én mamlasz fiam? És mit csináltak az enyémek? Azt csinálta ő is, amit a többiek# Ilyen lett már az egész világ, hát akkor milyen legyen ő? Hogy-hogy milyen? Másmilyen. Ne izgasd magad fölöslegesen! Miért? Talán megárt? 6