Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NIKITA MI LUN NIKITA MI LUN NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN NIKITA MILUN NIKITA MIHJN NIKITA Hahaha!••• Baszom azt a hülye fejedet, hogy pont veled kellett találkoznom. Hát te mikor haltál meg? Moat a minap. Nem tudtam, nem is hallottam róla. Nem volt, aki megmondja! Manapság már minden szarjancsi meghal. Úgy valahogy, bizony. Hová siettél annyira, amikor még nem is öregedtél meg, ahogy illik? Azt hazudták, hogy ideát Jobb, Aszongyák, ej, \ Nikita, mit kínlódsz itt, miért nem ruccansz I odaátra, ott nem kell dógozni. Ebek harmincadj ára Jut a föld, te meg itt ko— médiázol. Muszáj valamivel elUznl a bánatot. Na Jó, halljuk, mi történt veled? Mindenféle, egy se Jó, Utolértek az évek, s nem akadt senki, aki felváltott, vagy segített volna. Mindig csak elsőnek a mezőre, elsőnek a rétre. Ha meg tudom csinálni, Jó, ha nem, minden ott áll, nincs, aki megcsinálja helyettem. Rohanj ide, fuss oda,,. És ez igy ment napról napra, az embernek meg csak egy élete van, az is rövid. Magunk voltunk az öregasszonnyal, de az ember, mindig azt hi-7
