Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMÁM/ KRUM SIMÁM KRUM SIMANA KRUM SIMÁM KRUNA SIMÁM KRUM SIMANA jem.•• Engem, tán még szeretett is valaki, de őt soha egy nő sem. Most persze már ő is tudja ezt... És emészti magát miatta, A nők gyöngédségre vágynak, ő meg képtelen rá. Hát most csak hadd fájjon neki. Az én Zdravkóm más. Mégse tudod megbecsülni. Azt mondod, gyerekek. •. Az egyik külföldön van, a másik iskolán... Már egy hónapja nem imák. Azt se tudom, mi van velük. Rosszul esik, én tudom osak, mit kínlódtam velük, s lehet, hogy holnap rám se néznek. Az nem lehet. Pedig előfordul az ilyen. Maholnap elvégzik az iskolákat, aztán megnősülnek, férjhez mennek, a feleségeik úrinők, a férjeik úriemberek lesznek, éppen én kellek majd nekik. Te vagy az anyjuk. Más világ az, ott mások a szokások is. De a vér mindennél erősebb. Látod, itt van Mijat meg Ognjen, se nem jönnek, se nem imák. Pedig hát Vuoko, a tulajdon édesapjuk, akármikor meghalhat, és szeretné látni őket. Nem mindenki olyan, mint Mijat és Ognjen. Ahol jól mennek a dolgok, ott nem. Azt 68
