Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
ELSŐ FELVONÁS Éjszaka* Milun megy a mezőn és kiabál. MI HIN Haj, jaj! Haj, Jaj..* Mit meg kell érnie az embernek! Dehát hiába, meg se lehet mukkanni! Ezek után már bármi megtörténhet! Micsoda szégyen, micsoda gyalázat! Jaj, hogy mik megtörténhetnek! Ki hitte volna?! Mit tettetek, ti véreskezü hóhérok: tönkretenni egy ilyen kincset! Hogy mik meg nem esnek!••• Jaj, Vucko, baszom a jó édes anyádat meg azt a fényességéé napot, ami rád süt, hát nem tudtál máshol házat építeni; pont a szántóföld közepén kellett? Akkora szép nagy földünk van, erre te éppen a Mezón teszed le a segged!? Ott a Düló, a Sáros, a Nyirfás, a Liget*••Jaj, Vucko, te istenverte Vucko, hát mit tettél?!...Éhen fogtok veszni, te szerencsétlen, hisz magába a kenyérbe telepedtetek bele. Ez a Mezó még a pusztaságot is jóllakatta. Mindig tele volt kenyértésztával a Sokola teknóje* Jaj, jaj... Jól kihizlalt a Mezó, most meg már beleszarnál a közepibe. Bezzeg ha a Liget táplál, biztos nem dagadtál volna ekkorára. Hát pont a szántó-5