Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
KRSMAN VUCKO KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN Nincs másik inged? Nincs. Menj, vedd le ezt, te meg, Simana, add neki az enyémet. /Simana és Vucko elmennek./ Most egy időre legalább megjegyzi, amit kapott. És te hol voltál? Láttad, nem? A réten. És nézted. És kaszáltam. Csoda, hogy nem virágot szedtél. Amikor láttad, mire készül, miért nem kiáltottál? Most aztán rajtunk a gyalázat. Nem az én asszonyom. Láttam vagy sem, egyre megy. Hogy beszélsz, te! De... Én is hova tettem az eszemet, hogy éppen oda küldtelek. Ha tudtad volna... Hát, szó mi szó, tudtam is. Tűzön ég a szalma. Soha semmi hasznom belőled. Inkább ott rohadt volna az a fü. Egy boglyára való széna miatt a nép három napig, ha járatja a száját. így meg... Hagyjuk ezt, beszéljünk másról. Ha rossz hir, hagyd meg inkább holnapra. Vucko arra kór... 58
