Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK KRSMAN NOVAK NOVAK ZDRAVKO KRSMAN Mit akar már megint? Nincs Jól, és attól fél, ha meghal, elviszszük Kovacevacba. Oda hát# Hová vinnénk máshova? Nem akarja. Azt akarja, hogy ott a réten temessük, a Sárosnál# Micsoda?! Hogy neki külön temetőt csináljak, amikor van temető! Ki hallott még ilyet? Várj egy kicsit. Amióta világ a világ, megvan a dolgok rendje tudjuk, kinek mi Jár. Újszülöttnek bölcső, a halott nak meg temető. így nem lehet beszélgetni. Ki akar erről beszélgetni. De mi baja a Kovacevaccal? Annyian kerültek már oda, minden kinek Jó, csak neki van kifogása ellene. Majd mindjárt a Sárosból is temetőt csinálunk, mi? Az iskoláját, ha én egyszer megharagszom, nem látja ő meg a Kovacevacot sem. /Bejön Zdravko./ /Zdravkóhoz/ Vucko nem akar a Kovacevacba menni, a Sáros kell neki. Hát nem mindegy? Talán nem! Aki szereti a társaságot, annak Jobb a Kovaceváó, aki meg magának való, annak inkább a Sáros. 59