Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/VUGKO/ KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO nyük. Én nem tudok beszélni velük. Zdravkóval a felesége miatt, Novak meg magad is tudod, milyen. Reggel megint összekaptunk. Miért? El akarja adni a Dűlőt. A Dűlőt? Azt. * Es hogy gondolja, hogy engem csak úgy átugorjon? Helyből, mint mindenkit. Ez már sok. Ne hagyd Krsman, állj elébe. Egyedül csak tőled tart. Ki mondta ezt neked? Megüzente Bosko egy emberrel. Betelt a pohár. Mi szüksége volt rá, hogy ujjat húzzon velem?... Most ha osak az árnyékomra lép rá, kikaparom a szemét. És ha azt mondják - nem lehet a Sárosba? Ki merné mondani?... Magad vagy a hibás. Azt mondod, a Dűlőt? Kaparj el akárhol, csak azt ne engedd, hogy a Kovacevacba vigyenek Milunhoz. Eleget kínlódtam életemben, legalább holtomban hadd legyen nyugtom. Aztán mihelyst én meghalok, úgyis nekiálltok osztozkodni. 42