Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN Az egyszer biztos. Vigyázz, nehogy átejtsenek, kitelik tőlük. Zdravko félrerakosgatja a pénzét, hogy házat vegyen, Novak itt marad a házban. És te hova mész? Majd a régi házba. Csak nem mész vissza a hegyre? Miért ne? Lassan mindenki lejön onnan. Nincs rájuk szükségem. Nekik se énrám. Már a farkasok is lejöttek Stanilovicáig. Parkas a farkast nem bántja. Ha megnősülnél, Bosko neked adná az egész vagyonát. Minek az énnekem? Az se kell, arai a miénk. Én úgy látom, hogy szereted azt a Bogovic Jelkát. Szeretem. És ő is szeret téged. Szeret. Akkor meg miért mondod, hogy minek az neked? Azért, hogy megnősülj, családot alapíts, vagyont teremts. Előbb-utóbb rá kell szánnod magad. Van, amit muszáj az embernek, de nősülni nem muszáj. Nem akarok és kész. 43
