Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMANA/ ZDRAVKO SIMANA ZDRAVKO VUÍKO SIMANA VUC KO VUC KO KRSMAN VUŐKO KRSMAN VUCKO KRSMAN maga hordta be azt a rengeteg szénát a Bükkösből. Ninos rendjén, hogy most az egész rakomány megint az ő kezén menjen keresztül. Azért se segítek. Lássa, kivel van dolga. Mintha már nem tudná! Dehát nem ez lesz sem az első este, sem az utolsó. Te meg könnyebben megőriznél akár száz kecskét, mint egyetlen asszonyt. Ha egy asszony valamit akar, senki útjába nem állhat. Tudom én azt nélküled is, Simana. /Zdravko föláll és elmegy./ /Simanához/ Miért beszélsz igy vele? Mert kutyafajzat. Eh, váljék a Javatokra! /Simana összeszedi a kimosott ruhát és kiviszi a házból./ Te meg minek tűrsz, miért nem mondod meg nekik? Mind egyformák, mit tehetek én egymagám. Látom. Hát akkor hallgass. És igyekezz, hogy ne legyen velük semmi dolgod. És óvakodj Zdravkótól. Miért épp Zdravkótól? Gonosz ember lett. Agyongyötörte az az aszszony. Hogy érzed ma magadat? 40
