Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NOVAK/ SIMANA NOVAK NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK már indulhat is a Nyárfáshoz, hogy megnézze, mit csinál az a drágalátos Krunája. Nem szóledtek-e szét a Juhai? Csak nem megy el oda? Hagyd, hadd menjen! Megcsinálom ón ezt is egyedül, /Simana enni ad neki,/ Mi van Vuckoval? Ott van kint. Egész reggel bóbiskol. Hol idebenn, hol odakint. Biztosan Krsmant várja. Micsoda? Hát hol van Krsraan? Még az este fogta magát, fölült a Pejkóra és azóta se hire, se hamva. Miért nem nősül már meg, hogy az isten akárhová tegye, ahelyett, hogy agyongyötri a legszebbik lovamat. Azelőtt nem volt ilyen. Majd megnyugszik, az ő ereje se kifogyhatatlan. Nem merek szólni neki, de sajnálom. Látom, valami bántja. Nincs annak más baja, csak az esze rövid, és saját magát gyötri. Nem tud meglenni anélkül a lány nélkül, de nősülni se akar. Maholnap harmincöt lesz, és még mindig csak gondolkodik. 28
