Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
SIMÁM NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK NOVAK VUCKO NOVAK VUCKO NOVAK VUCKO Amig ő gondolkodik, valaki más majd elviszi a lányt az orra elől* Dehogy viszi! Látja azt ő, hogy a lány is egészen beléje pistult. De ő egyre csak azt hajtogatja, hogy nem akar nősülni. Bolond beszéd. Ha nem akar nősülni, ha nem szereti, akkor mi a fene baja van? Miért bomlik? Mitől van úgy nekikeseredve?...Azt hiszi, haláláig várhat? Kruna piszkálja föl, azért makacskodik. Minek fáj az Krunának? Ez a dolgok rendje. Ne adja Isten, hogy megfogjam a kenderkötelet és megmutassam ennek a nőnek a csillagokat. De Krsmannal is idáig vagyok. Elég volt a szarakodásből, nősüljön meg és kész. /Bejön Vueko/ /Vuckóhoz/ Még mindig nem jött meg. Majd előkerül, inkább gyere, üljünk le és együnk. /Vucko letelepszik az asztalhoz, de nem eszik./ Mi az, nem birsz enni? Nem. Csak nem akarsz meghalni? Nem lesz abbéi semmi. Aludni tudsz legalább? Majd csak a föld alatt, csak akkor fogom ki-29
