Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/S IMAM/ NOVAK S IMAM NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMÁM NOVAK SIMANA NOVAK miért? Ő aztán nem tehet semmiről. Nincs nyugta tőled, a házból se mer kilépni miattad. És ha megtette, kár, hogy nem fogott gyufát és meg nem gyújtotta. Csak bajt hozol rá. Közben meg Rankónak azt sem hagyod, hogy átvigye azt a kis szénáját a Hegyen, a mi lucernásunkon át. Nem ám, Kruna még fiatal, te meg már megöregedtél. Miért is kéne egy fiatalasszonynak egy ilyen vénség? Ki az öreg? Még hogy én?! Hahahaha. Te aztán tévedsz. De ő Rankót szereti és ebbe ne ártsd magad. Az benne a legjobb! Éppen olyan vagy, mint Miiun. Hát, a nagyapám volt. Még megmondja Rankónak, aztán mAjd egy éjjel valahol megles. Ne mondd, hogy nem szóltam. Ott van Milosija. Özvegyasszony. Nincs férje, egyedül él, hát eridj hozzá. /Föláll/ Szóval igy áll a dolog. Adj valamit innom, aztán megyek és boglyába rakom a szénát. Egyedül? Ne hívjam Zdravkót, hogy segítsen? Nem lesz rá ideje. Fölkel és eszik, aztán 27
