Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMÁM/ NOVAK KRUM NOVAK SIMANA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUM NOVAK ne a világból* Te hallgass* /Krunához/ Miárt nem kelsz föl, és hajtod ki az állatokat? Nem ereszt Zdravko* Reggel Zdravko nem ereszt, este te nem tudsz meglenni Zdravko nélkül, csakhogy a ház nem a földön áll, hanem az asszonynépen. Hagyd el, Novak! /Novak háta mögött .jelt ad Krunának* hogy hallgasson./ Miért jöttél meg olyan késón az este? Későn? Már sötét volt, amikor megjöttél. Kivel voltál? Én senkivel. Nekem akarsz te hazudni? Araikor azt hiszed, hogy senk nem lát, tudd meg, hogy én akkor is rajtad tartom a szemem. Csuda jó szemed van. Nem könnyű nekem se. Megkinlódom érte. Nekem is megvan a magam kinja, nekem se könynyü. Elhiszem, el, annyi férfi mellett. Hát nincs neked saját urad? Nekem van. Mekkora lehet a te kinod, ha annyi embert kell, hogy megvigasztalj? 22
