Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK Nem az kell nekem, hanem nincs, akit átöleljek. Ha csak ez a baj, hozzál neki, Oimana, kendert meg két gombolyag gyapjút. Ne sértegess! Ha az orsót nézed, legalább nem lesz időd féIrénézni. Neked van gyereked. Vigyázz, Kruna, én csak tapogatódzom, nem vagyok biztos a dolgomban, de néha én is rá tudok tapintani* Nehogy miattad ne tudjak az emberek szemébe nézni. Hagyj engem békén, nagyon kérlek. Van, aki ezzel törődjön. Ha vörös lesz a képem a szégyentől miattad, vörösre verem én is az üleped. Arra is van ember. Nincs. Elvetted az eszét, se nem lát, se nem hall. ■ Látja is, tudja is. Hát akkor mire vár? Béna a keze? Hogy engem megüssön? Hát hiszen én hordom az ő meddőségét. Vagy ő a tiédet. /Kruna odaugrik és megüti Novakot. Novak nem állja meg és visszaüt./ 23
