Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)

SIMANA

vue KO SIMANA

VUC KO

SIMANA

Mi is veled tartunk, olyanok vagyunk, mint te. Milyen voltam én, mikor idehoztatok, amikor idehoztatok a házhoz? Na, mondd csak megl

Mint a hegyi tündér.

És milyen lettem? Ronccsá tettetek. És annak, hogy itt küszködöm és dolgozom, annak sincs semmi látszatja. Húsz tojásból csak tizenkettő kelt ki, négyet elvitt a kánya, egyet öszszetaposott a kotlós, alig maradt hót* Még megdühödöm és agyoncsapom őket mind egy szálig, Ha nincs meg a többi, ne legyen ez a

hét se.

Oh, Simana, drága virágszálam! Tudod-e egyáltalán, mit siratsz? Novak eladja a Dűlőt,

Mindent el fog adni* A gyerekeid egy talpalatnyi föld nélkül maradnak. Pedig micsoda

»

gyönyörű gyerekeid vannakI /Vucko köhécselve kimegy a házból,/

Az istenit a VuŐetió fajtátoknak! Több könynyet elhullattam ón ebben a házban, mint amennyi vizet megittam. Csináljon, amit akar* Adjon el mindent. De én nem akarok tudni róla. Amennyire enyémek ezek a gyerekek, anynyira az övéi is, egyet sem hoztam magammal a családomból. Törődj ezzel, törődj azzal,..

18