Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMANA/ VUČKO S IMA NA VUČ KO SIMANA VUC KO SIMANA VUC KO SIMANA VUCKO SIMANA VUCKO SIMANA VUCKO tem azt a dögöt. Hagyd már abbaI Sose érjen bennünket nagyobb kár. Te is, öreg, naphosszat idebenn ücsörögsz, egyik székről a másikra telepedsz. Mi bajod lenne, ha kiülnél egy kicsit a ház elé és vigyáznál a csibékre? Ej, móghogy ón csirkét őrizzek! Magamról se tudok gondoskodni, már hálni is alig jár belém a lélek, napról napra közelebb vagyok a sirhoz. Ugyan már mióta? Hááát, régóta!...Ó, Simana, ha tudsz valamit, ne gyötörj. Ilyen vagy, amióta ismerlek. Meghalok-e, mit gondolsz? Más a helyedben már rég meghalt volna. Sziszegj csak, te kigyó, sziszegj! Neked is vannak gyerekeid. Majd még visszakapod ezt tőlük. Ha olyan lennék, mint te, nem is várhatnék mást. Hát igyekezz, hogy ne szolgálj rá. Legyél te jobb. /Köhög/ Adj egy bögre vizet. Még mi a rossebet! Ott a kútkáván a vödör. /Köhécselve/ Adj egy bögrécskével. 16
