Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NIKITA/ MILUN NIKITA MILUN NIKITA MILUN NIKITA MILUN NIKITA MILUN juk most őket is egy kicsit. Rá se hederits! Jó neked, hogy ilyen nyugodt vagy. Amig éltem, jól kihasználtam az időt, most, hogy elhullottam, azt mondom nekik, rám többé ne számítsatok. Hahahaha! Nekem most aztán már minden mindegy, már csak azt várom, hogy jöjjön utánam az ón vidám kis banyám. Eh, ha még egyszer lehetne, amit nem lehet... Ha fölpattanhatnék a Pejkóra és végigvágtathatnék a Mezőn aratás idején, és hallhatnám, amint azt mondják, ott jön a Milun Vucetió a lován. És érezhetném, amint megremeg valamelyik asszony szive, vagy látnám, hogy szégyenlősen lehajtja a fejét. No, no!... Valamit kérdenék tőled, de igazat szólj. Beszélték az emberek, de azért mégse akarom elhinni. Mit? Azt beszélték, hogy semmit nem szerettél úgy az égvilágon, mintha lányt megszeplősithettél. Vajon hazudtak-é? Aligha hazudtak. De miért, komám? Nincs annál nagyobb gyönyörűség. Csak azt nem tepertem le, amelyik nem hagyta magát. De nálam kettő ment a legkönnyebben: hogy jó bor-13
