Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)

/NIKITA/

MIHJN

NIKITA

vannak# De az a kettő is, aki nekieredt a nagyvilágnak, az is osztozkodni akar valamin, csak, hogy ne legyen békesség.

Utolértek hát az átkaim, Vucko. HálaistennekI /Keresztet vet/Hogy bánt az veleml Volt, hogy

egy hétig nem adott egy falat kenyeret se# Elmegy a mezőre, és magával viszi az egész kenyeret, elindul Kraljevóba, megint viszi,

berakja a tarisznyájába és viszi* Nézek utána, majd kiesik a szemem# Megmondtam neki akkor, hogy ne legyen nyugta még holtában se# Éhesen

Jöttem át a másvilágra is# Először a gazdaságból túrt ki, aztán meg sorra mindenből# Mindent magának akart, hogy folyna ki a szeme, s kóborolna vakon, mint a Zarija Medar# Elzárta előlem a kenyeret, elzárta a pálinkát. Mindenünnen odébb rugdalt. De az igazság az én oldalamon van. Alig várom már, hogy megjöjjön ő is.

Nem Jól van ez Így, de az se Jó, amit ők csinálnak. Jó, ugassanak egymásra az emberek, de azért ne marják meg egymást. Az mindenkinek fáj# Mi se jöttünk ki egymással, de mindjárt az elején megosztoztunk és kész# Négy égtáj van a világban, hát menjen kiki amerre akar#

11