Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/MIHJN/ NIKITA MI LUN NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN NIKITA MIHJN NIKITA agyonverjem a tolvaj ivadékaimat* Hagyd békén őket* Már hogy hagynám? Otthagyták fönn a hegyen a házat, azt a gyönyörű házat* És kinek? A Bogovicoknak!? Hogy a Bogovicok terjeszkedjenek az enyémben, hát azt már nem*** És most minden az övék* Ha leesik egy alma, a Dragica fölszedi és az ő tehenük elé dobja, ha szilva, azt is* Azt hiszed, éjjel, amikor senki nem látja, nem fogja az én földemre engedni a Jószágukat? A többiekért nem állok Jót, de Dragica, az biztosan nem* Még hogy az nem? A tyűk alól is kilopná a tojást* Hagyd el, le fognak Jönni a Bogovicok is* Mindenki lejön* Nem maradt odafönn több két háznál* A rosseb egye meg az ilyen embereket I Miért, mert mi nem tehettük meg? Ők most megtehetik* Micsoda, azt hiszed, én nem Jöhettem volna le, ha akarok? Megtehettem volna én is, ha olyan vagyok, mint Vucko* EJ, de bolond vagy! Do vedd tudomásul, hogy én Milun vagyok! Mi nem tudtuk megtenni. Soha nem dolgoztunk 9
