Mrozek, Sławomir: Egy nyári nap. Dráma három felvonásban - Drámák baráti országokból 7. (Budapest, 1984)

/BALSIK/ És tudja, miért? /Leveszi a kötelet a nyakáról.

leül Sik mellé a padra. bizalmaskodón hozzáhaj ol./

Mert még arra sem vagyok jó. Igen, igen, ne is ellenkezzék. Én még holmi egyszerű, általános témákat érintő, baráti beszélgetésre is alkalmatlan vagyok, abszolúte alkalmatlan. /Már nem Sikre. hanem maga elé néz/ Nekem semmi sem sikerül. Vegyük csak ezt az akasztást. Számot vetettem az életemmel, és rájöttem, hogy egyszer már ideje végetvetni ennek az egésznek. A legjobb úton voltam, és erre?! Jön maga, szó szót követ, és még mindig élek. Pech. Nekem még az öngyilkosság sem úgy sikerül, ahogy kéne. És ez általában mindennel Így van. Ha elmondanám magának az életem... Elmondjam? /Szünet/ Na, akarja? Mondott valamit?

/Szünet/ Semmit nem mondott, de tudom, hogy mit gondolt magában. Azt gondolta: mit érdekel engem

az ő élete! Na és, ha mondott volna valamit, ha udvariasan válaszolt volna, akkor is legfeljebb csak annyit: "Persze, szívesen meghallgatom, de

nem most, majd valamikor máskor." Bizony, ezt mondta volna. És tudja, honnan tudom én mindezt? Tapasztalatból. Ismerem én már ezt, jaj de milyen

jól ismerem! Nálam, ahogy mondani szokták, mindig minden majd valamikor máskor lesz. És tudja maga, hogy ez mit jelent? "Majd valamikor máskor" -7