Mrozek, Sławomir: Egy nyári nap. Dráma három felvonásban - Drámák baráti országokból 7. (Budapest, 1984)
/A Hölgy a másik nyugágy mellé teszi a strandszatyrát. éa a partra megy. Megáll a parton, és \ a nézőtérnek háttal a vizet nézi/ SÍK Bár lehet, hogy tévedtem. /A Hölgy megfordul, lefekszik a nyugágyra./ HÖLGY /Maga elé/ Kiváncsi vagyok, milyen kifogást talál. SÍK Én is. HÖLGY Magának ebben az ügyben nem osztottak lapot. SÍK Akkor talán beszéljünk másról, /Szünet/ HÖLGY Gondolkodtam azon a maga metafizikáján. SÍK Na és?... HÖLGY Hanta az egész. Nem hiszek a szenvedéseiben. SÍK Kár. HÖLGY Csak kitalálta, hogy érdekesebbnek tűnjék. SÍK Amint látom, hiába. HÖLGY De ha van is benne valami, maga alapjában véve nagyon ragaszkodik hozzá. SÍK Mihez? HÖLGY Ahhoz a kiagyalt metafizikus boldogtalanságához. SÍK Ezt honnan veszi? HÖLGY Tudom. A világon semmiért el nem cserélné. És ez azt Jelenti, hogy az egész szenvedés csak képzelt. SÍK Na most döntsön: csak képzelt vagy mégis van benne valami? HÖLGY Is—is. Először csak kiagyalta magának, aztán kez-51
