Mrozek, Sławomir: Egy nyári nap. Dráma három felvonásban - Drámák baráti országokból 7. (Budapest, 1984)
/HÖLGY/ dett hinni is benne* Az igazi boldogtalanság arról ismerszik meg, hogy az ember örömest megszabadulna tőle* A kitalálthoz viszont mindenáron y ragaszkodik* Úgy, mint maga* /Szünet/ SÍK Én pedig nem hiszem, hogy magát bármi is fűzné ahhoz az emberhez* HÖLGY Vagyis magához? Hát persze, hogy nem. SÍK Nem magamról beszélek, hanem róla* Bármit érez is iránta, az ugyanígy csak valami képzelgés lehet. HÖLGY Mondtam már, hogy nincs joga... SÍK De még mennyire, hogy van! Most revansot veszek. Ha maga gúnyt Űzhet a szenvedéseimből, akkor nekem is jogom van kimondani, amit gondolok* És én azt gondolom, hogy az érzelmeit csak képzeli* HÖLGY Megtiltom magának...! SÍK Késő. Most már végigmondom. Kitalálta őket, mert szüksége volt rájuk. Ha az én szenvedésem hamis, akkor a maga érzelmei még sokkal hamisabbak. Az igazi érzelmeket arról lehet felismerni, hogy csak úgy, az akaratunktól függetlenül léteznek. Hogy szükségünk van-e rájuk vagy sem, az teljesen mellékes. Sőt, azok az érzelmek a legigazabbak, amelyekre egyáltalán nincs is szükségünk, * amelyekkel szemben védekezni próbálunk. HÖLGY Azt hiszem, nem kivánok tovább időzni a társaságában. 52
