Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
LEPPO - Azt kivánta, kérjek bocsánatot a Parancsnoktól, mit szólsz? NICO — Ez nagyon szép. LEPPO — No, de képzeld csak el... NICO — Kérj hát bocsánatot. LEPPO - Dehát, ugyan már, hogyan. NICO - Csak úgy. LEPPO — Nem ettem bolondgombát. NICO — Mit törődsz vele. LEPPO — Komédia, azt se tudom, merre van. NICO - Épp az orrod előtt. LEPPO - De miféle kő az, és kinek az ötlete. NICO — Kérj bocsánatot, ne légy finnyás. LEPPO — Várj, hátha van valami emögött. NICO — Vigyázz, ha félsz, képes és tényleg válaszol. LEPPO - Jó, jó, már nem félek. Az uram bocsánatot kér öntől. NICO - Sokkal közvetlenebbül kell szólnod hozzá. LEPPO - Miért kell? NICO — Bocsánatot kérsz és azt se tudni, kitől. LEPPO — Parancsnok úr. Parancsnok úr. Parancsnok úr. NICO - Ez így nem megy. Nem akar szóba állni veled. Elkomorult. Talán megpróbálom én. Parancsnok, készen vagy? LEPPO — Bólintott. NICO — Tényleg? Nem láttam. LEPPO — Hogyhogy? Mit jelent ez? NICO - Nyilván igenlően válaszolt. LEPPO — Mi az, hogy válaszolt, tudod te, mit beszélsz? NICO — Nem foglalkozom kísértetekkel, nincsenek előítéleteim. LEPPO — Isten az atyám, reagál a hangodra. NICO — Ne irigykedj, fő, hogy tudsz már valamit. LEPPO — És szerinted beleegyezett valamibe? NICO - Te mondtad, hogy bólintott. LEPPO — A te hangodra. NICO — Rólam nem kell említést tenned. LEPPO — Jobb lesz, ha ő maga jön el, ha olyan nagyon akar, és ő kér bocsánatot. 49
